Aki egyszer is belekóstolt e sportágba, arról elmondható, ahogy teheti keresi a helyet, a lehetőséget a játékra vagy akár csak a vizuális élvezetre az óriás képernyős televízión kersztül. Ebben a sportágban eltöltött 25 évem alatt voltam kölyök, serdülő, ifi csapat játékosa, amatőr bajnokságok és tornák szereplője, de az edzősködésbe is belekóstoltam néhány szezon erejéig.

A legfontosabb minden kezdő és már jégkorongozó számára, hogy odaadással, elhivatottsággal űzze ezt a sportot, amelynél a kondíció éppen olyan fontos, mint a 100%-os pszichés jelenlét, tökéletes koncentrációs készség és perifériás látás. Korcsolyázni úgy tanulj meg, hogy a pályán ne kelljen rá figyelned. Olyan ez mint az autóvezetés, az elején a sofőr még figyel a pedálokra, sebességváltásra, egy idő után azonban rutinszerűen, szinte magától megy minden.  Ugyanez van a korcsolyázásnál is, sok sok edzés, gyakorlás kell a tökéletes elsajátításhoz. A mérkőzés közben a korongot birtokló játékosnak nemcsak saját mozgására, korongkezelésére kell figyelnie, de tudnia kell, hogy mi történik körülötte a pályán, a korong mellett nemcsak a pályát, de többi játékostársát is látnia kell.

A jégkorong csapatjáték, amely nem az indivídumok állandó jelenlétéről, hanem 5+1 játékos összahngjáról, egymás ismeretéről, technikájáról szól, ahol egyes helyzetekben igenis szükség van az egyéni kimagasló teljesítményekre, de a csapattársak nélkül, egyedül minden igyekezet hiábavaló.

A jégkorong kemény férfias sport, ahol az ütközések, test-test elleni játék a mérkőzés része. Ahol nemcsak a sokszor fájdalmas ütközéseket, de a korong okozta éles, hasító fájdalmakat is el kell viselni a botütések mellett. Aki jó játékos akar lenni, a jó felszerelés mellett, uralnia kell saját testét, érzéseit, s olykor uralkodnia kell indulatain is, hiszen egy-egy mérkőzésen találkozhatunk alattomos játékkal, túlzott keménységgel, vagy éppenséggel számunkra nem kedvező bírói ítélettel.

A jégkorong gyors játék, éppen ezért az utolsó pillanatig küzdeni kell. Ha nem így tesz a csapat, akár az utolsó másodpercben is kaphatnak egyenlítő gólt, vagy a már biztosnak hitt döntetlen fordul át vereségbe. Nincsen olyan csapat, amelyik állandóan győztesként hagyja el a pályát. Meg kell tanulni nemcsak győzni, de veszteni is. Ha a csapat rendszeresen nyer, akkor felszabadultan játszik és edz mindenki, sorozatos vereség esetén azonban, könnyen elkedvetlenednek a játékosok, s ebben az esetben az edző dolga a rossz kedélyállapotból jót varázsolni, a vesztes játéksorozatot megszakítani.

Fontos mind amatőr, mind profi szinten, hogy a mérkőzés után elemezzük a játékot, hogy ugyanazokat a hibákat legközelebb ne kövessük el. A gyengébb képességeket sokszor a győzniakarás, az odaadás, a teljes szívvel való küzdelem el tudja fedni, és a gyengébb csapat felül tud kerekedni. Önbizalom hiánya nélkül az ellenfél legyőzése szinte lehetetlen feladat.

Tévhit az, hogy valakiből jó játékos legyen, a legdrágább felszereléseket kell megvásárolnia, egyszerűbb szerelésben is lehet jól játszani. Az egészségedet és testi épségedet viszont csak akkor védi a megfelelő módon, ha jó állapotban van és megfelelően illeszkedik a testrészekre. Gondozd, ápold, hogy mindíg a megfelelő védelmet nyújtsa és ne zavarjon a játékban. Javasolt a nyári pihenő után, a szezon előtti ellenőrzés.